Egészségügyi javallatok:
Jellegéből adódóan az emberi légzőszervek más szerveknél fokozottabban ki vannak téve a környezeti hatásoknak: nyitottak, védtelenek pl. a légszennyezéssel, a levegőben lévő kórokozókkal, allergén anyagokkal szemben. Különösen sok légzőszervi megbetegedést okoz a dohányzás, amelynek során a káros anyagok eljutnak a tüdő legapróbb, legfinomabb részecskéig is.
Nem allergiás asztma:
Többnyire felnőttkorban, gyakran influenza vagy más betegség után, annak szövődményeként kezdődik. Egyes eseteiben a beteg nagyon érzékeny lehet szalicilalapú gyógyszerekre és más nem szteorid gyulladásátló szerekre.
Légúti allergiák:
Allergia esetén az ember immunrendszere túlzottan reagál a külvilág
ingereire.
Az allergiás rhinitis, avagy az allergia által keltett
tünetek - orrfolyás, szemkönnyezés, tüsszögés, viszketés - esetén.
A szénanátha immunelégtelenség, melyet a különféle anyagokra
adott allergiás reakció jellemez.
Allergiás asztma:
Veleszületett túlérzékenység esetén rendszerint már gyermekkorban kezdődik, és fennmaradhat felnőttkorban is.
Foglalkozási asztma:
A foglalkozási vagy más külső, főként kémiai hatások következtében kialakuló asztma nem csak allergiás, túlérzékeny embereknél alakulhat ki.
Hörghurut (bronchitis):
A klinikai képre a köhögés jellemző, amely kezdetben nem jár köpetürítéssel. A köhögést gyakran kíséri a szegycsont mögötti égő érzés. Az esetek több mint felét, a heveny brochitist, vírusok okozzák, a fennmaradó százalékban kialakulásukért a baktériumok felelősek.
Arcüreg és középfülgyulladás:
Az orrmelléküregek és a középfül kivezetőnyílásának a gyulladása vagy egyéb ok miatti elzáródása savógyülem kialakulásához vezet, ennek pedig gennyes arcüreggyulladás vagy középfülgyulladás lehet a következménye. A légtartalmú üregek szellőzését segíti minden olyan tényező, ami a kivezető nyílások szűkületét csökkenti, akár a nyálkahártya lelohasztása, akár a sűrű váladék feloldása, így a szájadék szabaddá tétele útján.
Krónikus hurutos orr-, torok és gégegyulladás:
Megfázáskor a nyirkos, hideg levegő, a hideg étel és ital gyengíti a nyálkahártya immunrendszerét. A sejtek közt lévő sejtközi tér kitágul, így a kórokozók könnyebben hatolhatnak be a nyálkahártyába. A száraz nyálkahártyán át is könnyebben hatolnak be a kórokozók. A gátolt orrlégzés, amelynek számtalan oka lehet (vírusfertőzés által okozott nátha, allergiás nátha, orrpolip stb.), fogékonnyá tesz vírus- és baktériumfertőzésre, amely torokgyulladást okoz.
Az egész testre kiterjedő lehűlés következtében a torok, a garat nyálkahártyájának az immunrendszere gyengül és így a vírusok és a baktériumok könnyen behatolnak a nyálkahártya belsejébe az akut torokgyulladás pedig hosszas fennállás esetén átmehet krónikus torokgyulladásba.
Krónikus hangszálgyulladás:
Elhúzódó krónikus gyulladás során tartós dohányzás esetén az egyik, vagy mindkét hangszalag nyálkahártyája alatt vizenyő képződik és a hangszalag szélén lebernyegszerű megvastagodás alakul ki. Latin nevén laryngitis chronica. Általában tartós ártalom következménye. Dohányzás, poros levegő, vegyszergőzök, tömény szeszes ital, csípős, fűszeres ételek egyaránt kiválthatják. Okozhatja a tüdő és az orrmelléküregek krónikus betegsége.
Krónikus és visszatérő arcüreggyulladás:
Életünk első éveinek leggyakoribb betegsége a nátha. Egyre gyakoribb panasz, hogy nem gyógyul meg egy héten belül, hanem elhúzódik, és a légutak teljes hosszában vagy a fülek felé haladva okoz szövődményeket. Ennek hátterében a helytelen táplálkozás és a környezetszennyeződés következtében kialakuló gyengült immunitás áll.
A gyulladás a szervezet válaszreakciója bármely külső vagy belső ok által kiváltott szövetkárosodásra. Feladata a károsító hatás megszüntetése és az eredeti állapot, illetve működés visszaállítása.
Krónikus tüdőgyulladás, hörgőgyulladás:
A légcső-, valamint hörghurutot általában légúti vírusok (Adenovírusok,
Rhinovírusok, Parainfluenzavírusok) okozzák, a légutak nyálkahártyájában
szaporodva gyulladást váltanak ki.
A baktériumok okozta tüdőgyulladás kialakulását általában vírusos légúti
betegség előzi meg. A kórokozók általában belégzés utján jutnak be az
alsóbb légutakba, ahol megtelepedve szaporodni kezdenek. A baktériumok
gyulladásos folyamatot indítanak be. Első lépésben ún. gyulladásos izzadmány
képződik, amely a továbbiakban kedvező táptalaj a baktériumok szaporodásának,
illetve a gyulladás továbbterjedésének. Az érintett területen a léghólyagocskák
légtartalma csökken, előrehaladott esetben teljes méretüket gyulladásos,
gennyes váladék tölti ki.
A betegség kiterjedése változatos lehet, érinthet egy teljes
tüdőlebenyt, egy tüdőrészt, vagy egy hörgőt és az annak környezetében
elhelyezkedő léghólyagokat. Ezek a megkülönböztetések röntgenleleten
alapulnak. A tüdőgyulladásoknak számos szövődménye lehet. Kialakulhat
tüdőtályog, ez főleg a Staphylococcusok által okozott tüdőgyulladásra
jellemző. Másodlagosan mellhártyagyulladás is felléphet. A mellhártyagyulladás
következtében a mellhártya üregében folyadék szaporodhat fel, ami légzési
nehézséget okozhat.
A tüdőgyulladás kialakulására számos tényező hajlamosíthat, pl. vírusos
légúti betegségek, a dohányzás, krónikus tüdőbetegségek, az idős kor,
legyengült állapot, bizonyos izomgyengeséggel járó kórképek.





